A Világbajnokság alatt említette meg Abe mester, hogy lenne lehetőség a Tsukubára is menni edzeni, így a hazautazásom előtt nem sokkal ellátogattam oda is. Nem gondoltam volna, hogy egyszer erre is lesz lehetőségem. Tavaly a pár hónapot Magyarországon töltött Horikawa Takashi írt, hogy van náluk augusztusban egy edzőtábor, és ha ráérek, azon a héten tudnék menni valamelyik nap az edzésekre. Mivel az egy hetes edzőtáboruk alatt napi 2 edzésük van, többet tudnék kendózni. Kérdezte, hogy melyik nap lenne jó. Én kérdeztem nem mehetnék-e több napra. Mondjuk, úgy az egészre.
De, mehettem.
Izgatott voltam nagyon, hiszen aki figyeli a japán versenyeket, utánanéz a válogatott tagoknak, az tudja, hogy a Tsukuba Egyetem kendó klubbja az egyik legerősebb és legeredményesebb Japánban. Többek között a valaha volt legfiatalabb Össz-Japán bajnok Takenouchi Yuya, a tokiói rendőrség kendó csapatának jelenlegi kapitánya és a jelenlegi sztárpáros Matsuzaki Kenshiro, Össz-Japán bajnok és Hoshiko Keita jelenlegi Világbajnok is itt voltak egyetemisták. A női válogatott legfiatalabb tagja Kawai Kanna pedig negyedéves hallgató jelenleg az egyetemen. Kíváncsi voltam, hogy milyen az a hely ami ilyen kendósokat szül meg.
Versenyistálló. Így tudnám a legjobban jellemezni. Ez még a Kokushikanon sem jutott az eszembe. Itt az első edzéstől ezt éreztem. A létszám kisebb mint a Kokushikanon. A lányok nincsenek 20-an, a fiúk pedig olyan 40-en lehetnek. Míg a Kokushikan inkább hasonlít a katonasághoz, itt jobban érződik a klubjelleg. Felszabadultabb a hangulat. Nincsenek elkülönülve a fiúk és a lányok, edzés előtt együtt beszélgetnek, nevetgélnek, nincs síri csöndben feszült várakozás, hogy vajon mi lesz a mai menü. Még így itt az edzőtábor alatt sem. A délelőtti edzés rövid oikomival* kedződött ami a legfárasztóbb része volt az edzéseknek, utána már csak waza gyakorlás és jigeiko következett. Nem is az edzések voltak nehezek, hanem edzeni a Tsukuba dojo-jának a padlóján. A légkondi nem működött, így a padló teljesen felforrósodott, amitől olyan érzésem volt mintha bármelyik pillanatban kigyulladhatna a lábam alatt a padló. A második napra a talpamon már a hólyagok alatt is hólyagok keletkeztek.
Délutánonként rövid waza gyakorlás után mindig versenygyakorlás volt. Kérdezték szeretnék-e résztvenni, én pedig természetesen igent mondtam. Kíváncsi voltam tudok-e bármit is mutatni Japán legjobb egyetemistái ellen.
Nem. Semmit.
Ha a Kokushikan nem rombolta szét teljesen az önbizalmam, akkor a Tsukuba igen. Sosem éreztem magam ennyire tehetetlennek mint az itteni lányok ellen. Mintha azon a héten fogtam volna shinai-t a kezemben először.
A Tsukubán a legjobbak gyűlnek össze. Itt még nehezebb kiemelkedni. Mindannyian erősek. Nagyon. Éppen ezért foggal körömmel küzdenek azért, hogy kitűnjenek. És habár az edzés kezdete előtt nevetgélnek és viccelődnek együtt, amint elkezdődik az edzés teljesen megváltozik a légkör. Megállás nélkül azon vannak, hogy jobbak legyenek a másiknál. Versenygyakorlás közben méginkább. Hihetetlen volt látni mennyire kíméletlenek egymással. Azt hittem a Kokushikanon mindent láttam amit egyetemistáktól látni lehet. Hát nem. Elképesztő versengés megy a Tsukubán a diákok között.
Remek tapasztalat volt ez a hét, hihetetlen élményekkel. Mai napig nem hiszem el, hogy vívhattam Matsuzakival, aki a 2019-es Össz-Japán döntője óta a legkedvencebb vívóm. Vagy, hogy amikor megjelent a fél férfi válogatott egy edzésen és láhattam Hoshikot jigeiko közben vagy Takenouchit mialatt pattognak le róla kakarigeiko közben a diákok mintha betonfal lett volna.
Így itthonról visszatekintve azt hiszem sikerült jól kihasználnom ezt az egy évet kendó szempontjából. Persze ez Abe mesternek köszönhető leginkább. Mindig Ő volt az, aki utánajárt a dolgoknak nekem. Neki köszönhetően mehettem a Tsukubára, Kokushikanra kétszer is. Ő intézte el, hogy járhassak a fukushimai főkapitányság jigeikoira.
Mindig hálás leszek ezért és azért amit ezektől a helyektől kaptam az egy év során. Bárki ha menne Japánba keresse fel Abe mestert ha kendózni is szeretne kint. Nagyon jó helyekre lehet menni.
Farkas Kitti (Magyar-Japán Kendó Klub)
Jegyzetek:
A Tsukuba Egyetem (筑波大学, Tsukuba Daigaku) Japán egyik vezető kutatóegyeteme, amely 1973-ban alakult, de elődje, a Tokió Oktatási Egyetem (Tokyo University of Education) gyökerei a Meiji-korra nyúlnak vissza. Az egyetem Tsukuba városában található, ami Tokiótól kb. 60 km-re északkeletre helyezkedik el. A Tsukuba Egyetem elismert oktatási és kutatási programjairól híres, különösen a természettudományok, a technológia, valamint a sporttudomány területén.
A Tsukuba Egyetem egyik különlegessége a kiváló sportprogramja, amely magában foglalja a hagyományos japán harcművészetek, köztük a kendó oktatását is. Az egyetemen a kendó magas szintű gyakorlása folyik, amely ötvözi a modern edzésmódszereket és a hagyományos japán értékeket. Az egyetem híres arról, hogy sok kiemelkedő kendó mester, tanár és versenyző kapcsolódik hozzá.
A Tsukuba Egyetemen a kendó nem csak a fizikai képességek fejlesztésére koncentrál, hanem a szellemi és erkölcsi értékek ápolására is, mint például a tisztelet, a kitartás és a belső nyugalom elérése. Az intézmény rendszeresen rendez versenyeket és edzőtáborokat, ahol a diákok lehetőséget kapnak arra, hogy fejlesszék képességeiket és megismerkedjenek a kendó világának nemzetközi színterével.
*Az oikomi geiko a kendóban egy speciális edzésmódszer, amely a támadások intenzív gyakorlását célozza. Az oikomi (追い込み) szó jelentése “üldözés” vagy “nyomás alatt tartás”, míg a geiko (稽古) “gyakorlást” jelent. Az oikomi geiko során a kendó gyakorlók folyamatosan támadják az ellenfelet, hogy fejlesszék a sebességet, a pontosságot és az állóképességet.
Az oikomi geiko általában egy sor gyors, ismétlődő támadásból áll, amelyek a kendó alapvető csapásaira (men, kote, dō, tsuki) koncentrálnak. Az edzés célja, hogy a kendókák (kendó gyakorlók) képesek legyenek fenntartani a támadási intenzitást anélkül, hogy fáradtságot vagy lankadást mutatnának. Ezzel a módszerrel fejleszthető a kihon, azaz a kendó alapvető technikáinak tökéletesítése, miközben a gyakorlók megtanulják, hogyan kell állandó nyomást gyakorolni az ellenfélre és fenntartani a mentális összpontosítást.
Az oikomi geiko során az edző vagy a partner folyamatosan hátrál, miközben a támadó előrehalad, és egymás után sorozatos támadásokat hajt végre, általában egy adott ritmusban és tempóban. Ez a technika különösen hatékony az állóképesség, az erőnlét és a támadó szellem fejlesztésében.
KENDÓSOK.BLOG 