Február 12-én érkezik hozzánk az idei delegáció a tokiói Kokushikan Egyetemről. Idén tizennyolc fiú, három lány és két tanár látogat el hozzánk. Ez az esemény hosszú évek óta megszokott program a hazai kendó közösség számára, mégis érdemes róla többet beszélni. Kezdő kendósként magam is alig tudtam róla valamit, csak annyit hallottam: “Gyertek edzésre, mert jönnek a japánok!” Ahogy teltek az évek, megtanultam, hogy kérdezni is lehet. Később bekerültem a válogatott keretbe, ahol ez az esemény még egy pluszt adott a közös versenygyakorlás miatt. Később eljutottam a Kokushikan Egyetemre is, ahol még többet megtudhattam róluk és az ottani világról. Mivel az egyetem, a diákok és a tanárok nagyon közel állnak a szívemhez, és rengeteget tudnék mesélni róluk, gondoltam, egy kicsit bemutatom ezt a februári eseményt.
Egy hagyományos, mégis különleges esemény
A Covid-időszakot leszámítva minden év februárjában harmadéves hallgatók látogatnak el hozzánk a Kokushikan Egyetem testnevelés karának budó szakáról, a tengerentúli budó gyakorlat részeként. Nemcsak kendósok, hanem karatésok is érkeznek. Az egyetemisták már első évükben tudják, hogy lehetőségük van erre a külföldi tapasztalatszerzésre, azonban sokan talán nem tudják, hogy ezt az utazást önköltségen szervezik. Az egyetem nem finanszírozza a programot, a diákok maguk spórolják össze a pénzt: első évüktől kezdve havonta befizetnek egy bizonyos összeget, amit harmadik évükig gyújtenek. Ez az oka annak, hogy a delegáció létszáma évről évre változik.
Tavaly novemberben, amikor a hazautazásom előtt még ellátogattam a Kokushikanra, minden harmadéves lányt megkérdeztem, hogy jön-e. Sajnos, ahogy az idei létszámon is látszik, nem sokan engedhették meg maguknak ezt az utat.
Együttműködés és kölcsönös tanulás
A gyakorlat célja, hogy a budó szakos hallgatók megismerjék az európai budó kultúrát, betekinthessenek abba, hogy itt milyen a kendó, milyen szokásbeli különbségek vannak. Nekik ez egy gyakorlat, nekünk pedig egy hatalmas lehetőség – egy ajándék, amit csak mi kapunk Európában. Korábban Franciaország is fogadott Kokushikanos diákokat, de mostanra csak Magyarországra jönnek. Ez egy emlékeztető arra, hogy semmi sem tart örökké, és nekünk is tennünk kell azért, hogy ez a hagyomány fennmaradjon.
A Kokushikan Japán egyik legerősebb egyeteme a kendó terén. Tavaly az egyetemi csapatbajnokságon a férfi csapat elnyerte a bajnoki címet, immár tizenötödször. A tavalyi világbajnokság japán válogatottjában is szerepeltek Kokushikanos diákok, mint Miyamoto és Ando. Utóbbi, aki egyéni világbajnok is volt, egyetemistaként Magyarországra látogatott, Győrzámolyban töltve az első napjait. Emlékszem, hogyan mesélte nevetve, hogy az első magyar szó, amit megtanult, a “húzóra” volt. Nos, a magyar budó kultúrához ez is hozzátartozik.
Egy lehetőség, amit érdemes megragadni
Japán legerősebb kendósai jönnek hozzánk évről évre. Ez egy páratlan alkalom mindenkinek, hogy lássa, milyen a kendó csúcsszinten Japánban. Megfigyelhetjük őket: hogyan viselkednek edzés előtt és után, hogyan tartják a kardot, hogyan kezelik a felszerelésüket. Rengeteget lehet tanulni tőlük, kezdőknek és haladóknak egyaránt. Ezért bátorítók mindenkit: ha tehetitek, edzésen és azon kívül is találkozzatok velük.
Az itt eltöltött idő élményei meghatározóak lehetnek számukra. Sokan mondják, hogy aki annak idején Franciaországot választotta, megbánta, mert mindenki, aki Magyarországra jött, fantasztikus élményekkel tért haza. Nekünk is érdekünk, hogy ez a kapcsolat fennmaradjon és jövőre is minél többen jöjjenek.
Farkas Kitti
KENDÓSOK.BLOG 