Nishikawa Gennai (hanshi 9.dan): A kendó fudóshin

(不動心 – fudóshin – „mozdíthatatlan szív/lélek”)

A „fudóshin” olyan elmét jelent, amely semmihez sem kötődik — vagyis szabad elmét.
Például meglátunk egy virágot, és megérint bennünket a szépsége. Ez a szabad szív működése. Ám ha azt gondoljuk: „odaadom valakinek, hogy elnyerjem a tetszését”, abban a pillanatban a szív már megmozdult. A figyelem immár arra irányul, hogy mások kegyét keressük, és elveszítjük azt a szabad elmét, amely egyszerűen csak szépnek látta a virágot.

Ugyanez igaz a kendóra is.
Amikor valaki folyton azon járatja az eszét, hogy „ütni akarok, ütni akarok”, akkor a szíve már fogságba került. Ebből születik meg a négy betegség: a meglepetés, a félelem, a kétely és a zavarodottság. Ezek a „négy kór” hatalmas rést nyitnak az ember szívén.

Amikor azonban szembekerülünk az ellenféllel, és elvetjük azt az önző vágyat, hogy „találnunk kell”, majd szabad, kötöttségektől mentes szívvel, fokozatosan nyomást gyakorlunk rá, akkor az ellenfél lesz az, aki kétségbeesetten próbál valamit tenni — és ezzel az ő szíve válik foglyul ejtetté.
Amint a szív valamihez kötődik, megmozdul. És azt a pillanatot, amikor ez a mozdulás bekövetkezik, nem szabad elszalasztani: ekkor kell vágni. Ez az igazi győzelem — amikor az ember szívvel győz, és szívvel vág.

És ugyanez történik akkor is, amikor az ellenfél hátrálni kezd. Azonnal, természetesen kell ránehezedni és követni őt. Nem arról van szó, hogy mi akarjuk sarokba szorítani — hanem arról, hogy az ellenfél olyan lelkiállapotba kerül, amelyben már nem tehet mást, mint hogy hátrál. A végeredmény természetesen ugyanaz lesz.

…Csak évekkel később értettem meg igazán, hogy Yoshida Seikō kendója valójában erről szólt. Elég sok időbe telt… (nevet)

Forrás: Kendō Nippon, 2006. februári szám,
„A hanshik beszélnek / Nishikawa Gennai” különkiadásból.

Forrás: Quique Ortiz Andres

Yoshida Seikō, Kagawa prefektúrából
1889 (Meidzsi 22) – 1979 (Shōwa 54)

a Butokusen (武専) növendéke,
a Nara Kendó Szövetség elnöke,
az Összjapán Kendó Szövetség állandó igazgatója,
a középszintű oktatóképző tanfolyam vezetője,
valamint a Hōzōin-ryū Takada-ha lándzsavívó iskola oktatója volt.

„A kendó végső lényege a szív.
Ezért fordultam a zen felé, és a szív művelésének útját kezdtem járni.”

— Nishikawa Gennai

„Ha ködben járunk, észrevétlenül is átnedvesedik a ruhánk.
Ha jó emberrel találkozunk, észrevétlenül magunk is jobbá válunk.”

— Nishikawa Gennai életében adott tanításaiból

Aki Yoshida senseiről szeretne tovább olvasni, a lenti linken megteheti:

Rövid összefoglaló:

A cikk egy kevéssé ismert, de nagy tiszteletnek örvendő japán kendómesterről, Yoshida Seikō-ról szól, valamint egy különleges kalligráfiáról, amelyen a „Shinbu-ken” (神武剣) felirat szerepel.

A szerző egy régi oszakai dódzsó megszűnése kapcsán jut hozzá több régi tekercshez és tárgyhoz, köztük Yoshida mester kalligráfiájához. Innen indulva mutatja be Yoshida életét és személyiségét.

A cikk szerint Yoshida:

a Butokukai kendó szakán tanult Kiotóban a 20. század elején,
olyan legendás mesterekkel gyakorolt együtt, mint Naitō Takaharu vagy Mochida Moriji,
rendkívül szigorú, „régi szamurájhoz hasonló” ember hírében állt,
a háború előtt egy különös, kendóra és légzőgyakorlatokra épülő egészségközpontot és dódzsót működtetett,
később a Seiwa Dōjōban tanított egészen 1979-es haláláig.

A „Shinbu-ken” kifejezés egyszerre jelentheti:

„isteni / magasztos harcművészet kardját”,
de utalhat a legendás első japán császárra, Jinmu Tennóra is, mivel ugyanazokat a kandzsikat használják hozzá.

A szerző szerint Yoshida kalligráfiája és egész hozzáállása a kendóhoz egyszerű, erőteljes és sallangmentes volt: a kendót nem sportként, hanem jellemformáló útként élte meg.

Érdekesség, hogy Yoshida Seikō esetében a fokozatok kérdése is szóba kerül. Yoshida nem tulajdonított nagy jelentőséget a dan-fokozatoknak és címeknek. Annyi bizonyítható, hogy 1934-re már renshi címmel rendelkezett, és valószínűleg még a háború előtti Dai Nippon Butokukai rendszerében elérhette a kyōshi fokozatot is, de a háború után már nem vizsgázott az új ZNKR-rendszerben.

A cikk fő mondanivalója mégis inkább az, hogy Yoshidát nem a hivatalos rangjai tették naggyá, hanem a személyisége és a kendóhoz való hozzáállása. A kortársak egy „régi harcos” (kobushi) típusú emberként emlékeztek rá: rendkívül kemény, egyenes, erkölcsös és sallangmentes mesterként.